Az emberi jogok a Globális Fenntarthatósági Célok és a városfejlődés keresztmetszetében

Absztrakt

A tanulmány Arisztotelész nyomán abból a feltevésből indul ki, hogy a város elsődleges célja az emberhez méltó, kiteljesedett élet biztosítása. Ezt a filozófiai alapelvet vetíti rá a 21. század globális kormányzási keretrendszereire, elsősorban az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaira. A kutatás rámutat, hogy bár az SDG-k és az emberi jogi egyezmények eltérő logikával működnek, alapelveik szorosan összekapcsolódnak. A 11. SDG (Fenntartható városok) és az ENSZ Új Városi Agendája a fenntarthatóság „városi fordulatát” jelképezik, hivatkozva a városhoz való jogra és a részvétel elvére, viszont nem emeli nemzetközi jogilag egységesen kikényszeríthető hatáskörré. Bemutatjuk továbbá, hogyan fejlődött a lefebvre-i városhoz való jog gondolata a kortárs „emberi jogi városok” mozgalmává, amelyekben a helyi önkormányzatok a szociális jogok hatékony védelmezőivé válnak. A tanulmány kitér ezen kívül az SDG-k európai lokalizációjára is, rámutatva az Európai Zöld Megállapodás társadalmi dimenziójának gyengülésére, ugyanakkor kiemelve a városi önkéntes jelentések és a klímasemlegességi missziók pozitív példáit. A tanulmány amellett érvel, hogy a fenntartható városfejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha az emberi jogi elvek a tervezési és finanszírozási folyamatok szerves részét képezik. A városok így az agendák kulcsszereplőivé válnak, hidat képezve a globális fenntarthatósági célok és a helyi közösségek mindennapi életminősége között.