Nemzeti innovációs rendszerek a visegrádi országokban

Absztrakt

A TANULMÁNY CÉLJA

Jelen tanulmány a visegrádi országcsoport nemzeti innovációs rendszereiről, és a kialakuló innovációpolitikai eszköztár fejlődéséről nyújt összehasonlító elemzést. A vizsgálatok fő célja a fejlődés közös vonásainak megragadása, és a nemzeti, regionális szintű különbségeket is ebből a perspektívából vizsgálja.

ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN

A tanulmány az elérhető nemzetközi szakirodalom feldolgozásán és szintézisén alapul, amelyet alapvető összehasonlító statisztikákkal egészítettem ki.

LGFONTOSABB EREDMÉNYEK

A visegrádi országok innovációs rendszerei stagnáló vagy lemaradó teljesítményt nyújtanak a vezető innovátorokhoz képest. Nem csak az állami, hanem az üzleti innováció intézményei is gyengék, amelyre a térség országaira jellemző függő piacgazdasági modell is hatással van. A belső innovációs kapacitások gyengék, jócskán elmaradnak a globális élvonaltól. Ugyanakkor az innovációpolitikai eszközrendszer is alacsony hatékonyságú, a felzárkóztatási szemlélet helyett a már eleve sikeres innovátorokat juttatja többletelőnyökhöz. A regionális és lokális szint gyengesége területi polarizációs folyamatokat eredményez, de a modell egésze is jelentős illeszkedési problémákat vet fel, konzerválódik a fejlettségi rés a térség egésze és az európai magországok között.

GYAKORLATI JAVASLATOK

Az innovációs politikáknak a reális szükségletekhez alkalmazkodó, a hazai vállalkozások felzárkózását szolgáló, eltérő szükségletekhez idomuló és térben is differenciált támogatásokra érdemes fókuszálniuk.

Köszönetnyilvánítás: Jelen publikáció az Európai Unió, Magyarország és az Európai Szociális Alap társfinanszírozása által biztosított forrásból az EFOP-3.6.2-16-2017-00017 azonosítójú „Fenntartható, intelligens és befogadó regionális és városi modellek” című projekt keretében jött létre.