A futball eladása a közönségnek

Absztrakt

A sportgazdászok - különösen az angolszász szakemberek - a piac szerkezete és a keresleti-kínálati viszonyok rögzítésével, s az iparági irányítás rendszerének kidolgozásával megoldottnak vélik a sportpiac problémáit. Hallgatólagosan azt tételezik fel, hogy mivel a sporttevékenységeket üzleti alapon állítják elő, a vállalati gyakorlat minden akadály nélkül építi be a közgazdasági elemzésekből származó következtetéseket a mindennapi működésbe.
Az európai sport - és benne a labdarúgás - esetében azonban nem igazán helytálló az előfeltevés. A kontinensen most szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a korábban egyesületi alapon működő, tehát alapvetően a sportolók (játékosok) érdekeit szem előtt tartó sportmodellt fel kell, hogy váltsa az üzleti modell, amelyben a sporttevékenységeket - különösen a látványfutballt - szolgáltatásként kell előállítani, a tevékenységek céljait a szolgáltatás tulajdonosai hoszszútávú profitérdekeinek kell meghatároznia.
Mivel Magyarországon (végképp) nem nyilvánvaló a látványfutball üzleti típusú működtetése, ezért a keresleti tényezők és a közgazdasági logika szerint optimális kínálati szerkezet feltárása mellett meg kell fogalmaznunk azt is, hogyan lehet kiszolgálni az egyes fogyasztói csoportokat (közönség, média, vállalatok), hogyan lehet menedzselni a keresletet. Ebben a rövid írásban a látványfutball közönségnek való eladását vesszük szemügyre. Természetesen a közlés szándékai és keretei nem teszik lehetővé, hogy átfogóan tárgyaljuk a kérdést, ezért az alábbiak inkább „csak" azt a gondolati keretet jelölik ki, amelyek mentén eladhatóvá tehető a labdarúgás.
Normatívan megfogalmazva: azokat a tényezőket próbáljuk csokorba szedni, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni, ha Magyarországon is élvezhető, szórakoztató labdarúgást kívánunk látni az elkövetkezendő évezredben...