Adalékok a magyar–német aspektus- és igekötőrendszer közötti hasonlóságokhoz, eltérésekhez az el- igekötős igék kapcsán
DOI:
https://doi.org/10.15170/HE.2020.21.1.17Kulcsszavak:
igekötők, német-magyar, szóalkotás, egyedi metafora, rendszerszerű metaforaAbsztrakt
A tanulmány egyrészt a szituációs vagy lexikai aspektus kifejezésének közös vonásait tárgyalja a magyar és a német nyelvben, vagyis azt a tényt, hogy az igekötők mindkét nyelvben eszközei a szóalkotásnak, ami mellett – a magyarban és a németben eltérő mértékben – a befejezettséget (telicitást) kifejező cselekvés- és történéstípusok kialakításában is szerepet játszanak. Másrészt a tanulmány arra törekszik, hogy magyarázatot adjon az el- igekötő és német megfelelői közötti eltérések okaira. Az elemzés megállapítja, hogy e különbség elsődleges tényezője az el- sematikus szemantikai mezője, amely lehetővé teszi, hogy számos eltérő jelentésű igetőhöz kapcsolódjon, míg a német nyelvben az eltávolodás jelentése – a cselekvésmód és az eltávolodás típusától függően – több különböző igekötő révén valósul meg. A tanulmány rámutat arra is, hogy a metaforizációs folyamatok alapvető szerepet játszanak az igekötők használatában mutatkozó nyelvközi különbségekben. E folyamatokon belül két kategóriát különít el: az egyedi metaforákat, illetve az adott igetőhöz rendszerszerűen kapcsolódó metaforákat.


