Az -AttAt műveltető képzőbokor különös esete

Szerzők

  • DÓLA Mónika Pécsi Tudományegyetem

DOI:

https://doi.org/10.15170/HE.2020.21.1.05

Kulcsszavak:

faktitív műveltetés, egyszeres és többszörös műveltetés, morfológia, analógia, gyengülés és erősödés

Absztrakt

Mint minden uráli nyelvben, a magyarban is gazdag a morfológiai rendszer (ragozás, képzés). A faktitív (tétető) műveltetést is egy produktív képző, a -(t)At: -at, -et, -tat, -tet fejezi ki, teljesen szabályos módon (pl. mosat, vasaltat). A többszörös műveltetés kompozicionálisan, azaz e végződés ismétlésével fejezhető ki (pl. mosattat, vasaltattat). A mai nyelvhasználatban azonban a -(t)At gyakran váltakozik a komplex (ismételt) -AttAt: -attat, -ettet képzőbokorral egyszeres műveltetés kifejezésére (pl. kimosatta velem a zoknijait / kimosattatta velem a zoknijait). A tanulmány a két változat morfológiai és szintaktikai kontextusát tárgyalja, különös tekintettel az -AttAt-ra, és vizsgálja annak szemantikáját az egyszeres és többszörös műveltetés kapcsán. A cikk kitér a két műveltetőképző-változat korai történetére is, különös tekintettel azoknak a passzív -(t)Atik képzővel való interakciójára. A cikk bemutatja, hogy bár a magyar nyelv rendelkezik az egyszeres és a többszörös műveltetés megkülönböztetésére szolgáló eszközökkel, és bár a nyelvpuristák manapság elítélik az -AttAt „felesleges” használatát, a beszélők mégis használják ezt a komplex műveltető képzőbokrot egyszeres faktitív műveltetés kifejezésére. Végezetül a tanulmány a következő lehetséges okokat jelöli meg e váltakozás mögött: hasonló szerkezetek közti analógia (különféle többszörös műveltető alakok és a passzív képző), és erősödés (a műveltetőképző jelentésváltozás nélküli ismétlése). A magyar beszélők az -AttAt végződést mind az egyszeres, mind a többszörös műveltetés kifejezésére használták és használják ma is, így ez olyan esetnek tekinthető, amikor a kompozicionalitást felülírja a nyelvhasználat.

Downloads

Megjelent

2026-06-08