Utak az idegennyelv-tanulási motiváció kutatásához: a motiváció mint komplex dinamikus rendszer

Absztrakt

A nyelvtanulás pszichológiai folyamatai már régóta a kutatások középpontjában állnak. Az elmúlt hat évtizedben folyamatos érdeklődés övezte e folyamatok egyik legfontosabb meghatározó tényezőjének természetét és szerepét: a motivációt. Ez egyrészt a legkülönbözőbb oktatási és pedagógiai módszerek, eszközök és stratégiák széles skáláját eredményezte; másrészt pedig a fogalomra vonatkozó számos különböző értelmezési keretet hívott életre. A magyar mint idegen nyelv (MID) tanításának és tanulásának területén főként a külső és belső motiváció hagyományos dichotóm elméletét alkalmazták, bár az utóbbi időben számos részletesebb elmélet is kidolgozásra került, amelyek jobban összhangban állnak az oktatáspszichológiai kutatásokkal és a tényleges osztálytermi tanulási helyzettel. A motivációkutatás történetének három fő időszakában kialakult főbb elméletek és modellek rövid áttekintése után a tanulmány egy olyan modellt mutat be, amelyben a nyelvtanulási motivációt a komplex dinamikus rendszerekhez hasonlóan értelmezi: az állandó mozgásban van, és különböző tényezők, például a kontextus, az egyén és a nyelvtanulási folyamatok komplex kölcsönhatása. A cikk célja nem csupán az, hogy a MID számára bemutassa ezt a legújabb, a gyakorlat szempontjából releváns motivációs konstrukciót és ösztönözze a MID ilyen jellegű kutatását, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet néhány fontos módszertani kérdésre is a kapcsolódó kutatások vonatkozásában.