Múzeumok felsőfokon

Tudósképzés kontra muzeológusképzés?

Absztrakt

Miként válik muzeológussá, vagy inkább múzeumi szakemberré az, aki munkavállalóként belép vagy belépni szándékozik a hazai muzeális intézmények kapuin?

A magyar múzeumok bő 200 éves történetében a múzeumokat létrehozó alapítók és működtetők előzetes tudományos ismeretei szerte ágazóan, széles területekre terjedtek ki. A 20. század elején a múzeumi gyűjteményekbe kerülő szakemberek gyakran korábban tanárként vagy a közigazgatásban dolgoztak.

Budapesten korábban, vidéken az 1960-as évektől a múzeumba kerülő történészek, régészek, néprajzosok, művészettörténészek egyetemi végzettséget az adott szakágban szerezve kezdtek dolgozni, anélkül, hogy valós ismereteket hoztak volna az egyetemről a gyűjtemények gyarapítására, muzeológiai feldolgozására, kiállítások rendezésére, a tudásátadásra vonatkozóan.

A hazai felsőoktatási intézmények a bölcsészetben a 20. század szinte teljes időszakában a pedagógusképzésen túlmenően főként tudósképzésben gondolkodtak, a hallgatóknak kutatói pályát szántak, a tananyagot is erre építették, miközben itt az elhelyezkedés lehetősége korlátozott volt.

A bővülő múzeumi rendszer azonban igényelte a gyakorlati muzeológiai ismereteket. Ezek elsajátítására a múzeumon belül szerzett tudás adott lehetőséget. A szemléletváltás, az új múzeumi feladatok, az ismeretátadás és az élményszerzés kihívásai igényelték a megújulást. A folyamat kibővülése a múzeumi felnőttképzés kibontakozása, az egyetemi muzeológiai specializációk, a hallgatóknak a múzeum kutatásaiba történő bekapcsolása nyitott új utakat, és az alkalmazott muzeológia egyetemi képzésbe történő bekerülését igényelte. A tanulmány a muzeológussá és a múzeumi terület kutatójává válás példáit mutatja be.