Az egyetem „harmadik küldetése"

a felsőoktatás és a múzeumok együttműködésének új formái a hazai és a nemzetközi gyakorlatban

Absztrakt

A tanulmány témája a múzeumpedagógia szakirányú képzés (általában a múzeumpedagógia) módszertani változásainak bemutatása. Célja a legújabb tudományos álláspontok és a nemzetközi múzeumi szervezetek állásfoglalásainak összevetésével választ keresni a következő kérdésekre: Hogyan alakul a múzeumok 21. századi szerepe a kulturális örökség átadásában? Milyen hatékony módszerekkel és eszközökkel kapcsolódhatnak a múzeumok (iskolamúzeumok) az intézményes tanuláshoz (felsőoktatáshoz)? A probléma kifejtésben teret kap a technológia fejlődése, a digitális forradalom, a társadalmi és gazdasági kihívások, továbbá a kulturális diverzitás, a tanulás és tanítás új formái, a virtuális tér kínálta új perspektívák a kulturális korlátok leküzdéséhez. A kihívásokra adható válaszok kapcsán kialakult nemzetközi és hazai diskurzusok eredményeként a filozófiai, etikai, módszertani megfontolások mellett, az ICOM 2022-es új múzeum definíciója az irányadó, illetve az egyetem „harmadik küldetése”, amely a szaktudás egyetemen kívüli hasznosításával támogatja az egyetemi (iskola) múzeumok és a felsőoktatás tartós együttműködését és nyitását a tudományos kutatások felé. A bemutatott példák alapján (Malaga, Macerata) a felsőoktatás (pedagógusképzés) népszerűsítőjévé válhat a kulturális örökségnek. Kiemelt szerepet kap a társadalmi és politikai kontextus, a multikulturalizmus és az inkluzivitás, a kritikai gondolkodás, a közösségi elkötelezettség, a többféle narratíva, a társadalmi igazságosság, a méltányosság. A projektjellegű, problémaorientált (életszerű) feladatok, az életkori sajátosságoknak megfelelő komplex megközelítések alkalmazkodnak a lokális adottságokhoz, a célközösség kompetenciáihoz és elvárásaihoz.