A múzeum, mint tudományos kutatóhely felsőoktatási szerepe

Trendek és kihívások

Absztrakt

A dániai Horsens-ben került megrendezésre a NEMO Európai Múzeumi Konferencia 2025. október 26-28. között az alábbi témában: 'Who cares? Museums, wellbeing, and resilience', tehát „Kit érdekel? Múzeumok, jóllét és reziliencia” Miközben e fókusz kérdései önmagukért beszélnek, érdemes talán aláhúzni, hogy a múzeumok nemcsak saját útjukat keresik, de missziójukkal hozzájárulnak egy élhetőbb környezet formálásához, közösségeink humanizáló alakításához, a tudásmegosztáshoz és készség-, valamint képességfejlesztéshez egyaránt (Network of Museum Organisations, 2025).

Utóbbi tekintetében a múzeumi lifelong learning sokfélesége érzékelteti, hogy a tanulás hatékonysága és szükséglet-orientáltsága összefügg intergenerációs és interkulturális összefüggésekkel, melyek kiegészülnek a digitális és technológiai kihívások, a COVID-pandémia, valamint a globalizáció és a válságok okozta nehézségekkel. A tanulást fejlesztő szakembereknek fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy a társadalmi integráció és beilleszkedés abban az esetben lehet sikeres az egyén számára, amennyiben a folyamatos, tehát életen át tartó tanulás révén erősödhetnek és megújulhatnak úgy az alapkészségek, mint az ún. „soft és core skill-ek”, melyek fejlesztésében a múzeumok lényeges szerepet játszanak (World Economic Forum, 2025).

E folyamat sikere pedig attól függ, hogy a tanulási részvételt támogató hatékony módszerek milyen módon járulnak hozzá a transzformatív, a megtapasztalásra és együttműködésre építő tanulásokhoz reflektív környezetben. Mivel a fent említett tényezők egyre inkább kulcskérdéssé formálódnak, a tudásmegosztás gazdasági, társadalmi és környezeti összefüggései okán úgy a felsőoktatás, mint a múzeumok kollaboratív, partnerségre épülő tudományos kutatóhelyeket fejlesztenek, melyek döntően gyakorlat-orientált kérdésekre keresnek válaszokat.