ADAPTÍV RENDSZERETIKA (ASE)

NORMATÍV DÖNTÉSI ÉS TANULÁSI KERET BIZTONSÁGKRITIKUS MÉRNÖKI SZERVEZETEK SZÁMÁRA

Absztrakt

A nagy kockázatú mérnöki rendszerekben (különösen a nukleáris energetikában) a döntések etikai minősége nem választható el a szervezeti tudástól, a biztonsági kultúrától és a tanulási mechanizmusoktól. Tanulmányomban az Adaptív Rendszeretika (ASE=Adaptive System Ethics) modellt mutatom be, és olyan normatív döntési keretként operacionalizálom, amely öt pillérben – előrelátás, részvételiség, igazságosság, adaptivitás, reflexivitás – írja le a felelősség rendszerszintű feltételeit. Feltevésem szerint az ASE (Adaptive Systems Ethics) akkor nyújt használható „etikai iránytűt”, ha az elveket konkrét döntési eljárásokhoz és szervezeti visszacsatolási gyakorlatokhoz (jelentési rendszerek, független felülvizsgálat, tanulságok beépítése) kapcsolom. Módszerként a klasszikus etikai paradigmák kritikai szintézisét, a nagy megbízhatóságú szervezetek (HRO) tapasztalatainak elemzését, valamint esetalapú illusztrációt alkalmazok. Eredményeim azt mutatják, hogy az ASE egyidejűleg kezeli a prospektív kockázatértelmezést, az érintetti szempontok integrálását és a hibatanulást, miközben erkölcsi minimumokat rögzít, és csökkenti a felelősség diffúzióját komplex szervezeti láncokban. Elméleti hozzájárulásom a mérnöki felelősség „morális ökoszisztémájának” fogalmi tisztázása; gyakorlati hozadékom pedig egy olyan, tudásmenedzsmenttel kompatibilis döntéstámogató keret, amely a biztonságkritikus iparágakban a transzparenciát, a nyomonkövethetőséget és a tanulásvezérelt fejlesztést erősíti.