ARANY JÁNOS NAGYKŐRÖSI ÉVEI (1851–1860) A LEVELEZÉSEI TÜKRÉBEN V.

A MULATSÁGOKRA ÁHÍTOZÁSTÓL A FÖLDBIRTOKOK SZÁMBAVÉTELÉIG (1854)

Absztrakt

Arany János (1817–1882) életútjának és irodalmi hagyatékának a feldolgozása immáron több, mint két évszázadra vezethető vissza. A legnagyobb szókinccsel rendelkező magyar személyiségének vizsgálata során nem csupán a műveire támaszkodhatunk, hanem kiterjedt és igen élénk levelezési kapcsolatrendszerére is. Mindezekkel Aranynak nem csupán a művei által megjelenő érzelmi oldala ismerhető meg, hanem a hétköznapi, a családját szerető édesapáé, a szüntelen dolgozó és oktató pedagógusé és a hazáját modernizálandó reformeré is. Ezek vizsgálatához Arany Nagykőrösön töltött évei (1851–1860) során keletkezett leveleinek feldolgozását vettem alapul, amely a legpontosabban tükrözi a költő világát azon időszakban, amikor a poéta balladakorszaka kibontakozott. Fontos kiemelnünk, hogy Arany levelezéseinek kritikai kiadásai ugyan a teljesség igényével készültek, de azok dokumentumainak összehasonlítására eddig nem vállalkoztak a kutatók. Az értékes kordokumentumok kritikai kiadásai ugyan megjelentek, azok taxatív szövegközlése mellett értékes jegyzeteket is találunk, de ezek összehasonlítása és magyarázata még nem
történt meg. A levelezések vizsgálata lehetőséget teremt számunkra, hogy hiteles képet kapjunk a XIX. századi mindennapokról, a Habsburg önkényuralomról, a református nevelés-oktatás értékrendjéről, valamint az alföldi mezővárosok múltjáról. Mindezek tárgyalása rámutat arra, hogy hogyan válhatott Nagykőrös a „vérzivataros” 1848–1849-es események után a magyar irodalom egyik központjává.