Emlékház és galéria Budapest peremén
DOI:
https://doi.org/10.15170/TM.2023.24.K2.13Kulcsszavak:
Nemcsics Antal, emlékház, nemzeti örökségAbsztrakt
Nemcsics Antal és felesége, Takács Magda festőművész azt kívánta, hogy haláluk után a Ferihegyi repülőtér közelében lévő műteremházuk közösségi célokat, gazdag életművük és a kortárs képzőművészet kiemelkedő alkotóinak bemutatását szolgálja. Kívánságuknak megfelelően a hagyaték szakszerű megőrzését és hatékony bemutatását szem előtt tartva az örökösök – sok családon belüli és kívüli segítséggel – alig 10 hónap alatt kiállítóhellyé és a nagyközönség számára rendszeresen látogathatóvá tették a pestszentlőrinci Nemcsics házat, és ezzel 2020-ban a Nagykörúton túli Budapest fontos kulturális színterét hozták létre.
A Nemcsics Emlékház és Színország Galéria a 100 000 lakost számláló 18. kerület egyetlen magántulajdonú kulturális épülete, amely egyrészt eredeti helyszínen mutatja be a művész házaspár munkásságát, másrészt évente több - hasonló formanyelvet használó - kortárs művész időszaki kiállításával várja a látogatókat, illetve rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozásokat és kutatási lehetőséget kínál az interdiszciplináris művészetek és a színelmélet iránt érdeklődőknek.
Ebben a rövid összefoglalásban majd három év tapasztalatai alapján azt kívánjuk „jó gyakorlatként” bemutatni, hogyan sikerült – nem kis munkával és összefogással – létrehozni Budapest peremén egy elismert, gazdag életművet őrző emlékházat és egyúttal a modern magyar képzőművészetet népszerűsítő galériát, illetve, hogy milyen nehéz egy ilyen „kulturális különlegességet” megfelelő intézményesített keretek és anyagi biztonság nélkül fenntartani.