Arany János nagykőrösi évei (1851–1860) a levelezései tükrében IV. – A főfájástól a bővített életrajzig (1853)

Absztrakt

Arany János (1817–1882) irodalmi hagyatékának vizsgálata során szükséges, de nem elégséges csupán a költő verseit ismernünk és azokat elemeznünk, ugyanis a poéta kiterjedt levelezései olyan fontos információkkal szolgálnak, amelyek véleményem szerint pontosabban tükrözik Arany lelkivilágát, pillanatnyi hangulatát, illetve a korszak szellemét. Fontos kiemelnünk, hogy Arany levelezéseinek kritikai kiadásai ugyan a teljesség igényével készültek, de azok dokumentumainak összehasonlítására eddig nem vállalkoztak a kutatók. A jelen tanulmányommal célom a költő levelezési kapcsolatainak bemutatása, valamint ezeken keresztül a költő nagykőrösi éveinek (1851–1860) vonatkozó esztendejéről mind hitelesebb képet alkotni. A levelezések mélyebb vizsgálata lehetőséget teremt számunkra, hogy a XIX. századi mindennapoktól az egész nemzetet érintő eseményekig képet kapjunk a Habsburg önkényuralom, a református nevelés-oktatás, valamint az alföldi mezővárosok múltjáról. Meggyőződésem, hogy Arany levélváltásai nem csupán a koszorús költő, hanem számos pályatársa életének is értékes dokumentumai, amelyek rámutatnak azon évszázad valós körülményeire, amikor a magyar nyelvért már nem volt elegendő a tollal és tintával való harc. Mindezek együttes tárgyalása rámutat a ,,hétköznapi” Arany gondolkodásmódjára, amely révén válhatott Nagykőrös az 1848–1849-es események után a magyar irodalom egyik központjává.