Egy kitalált hagyomány: a Tenkes kapitánya

Abstract

A Rákóczi-szabadságharc legfontosabb eseményei elkerülték Baranya vármegyét, így nem meglepő, hogy ez a térség Rákóczi-hagyományokkal is csak nagyon szórványosan és érintőlegesen rendelkezik. A nemzeti emlékezetnek azonban olyannyira szerves részét képezi a korszak, hogy szinte magától értetődik az irodalmi és filmes megformálása – Baranya viszonylatában is.

Örsi Ferenc gyakorlatilag támpontok nélkül írta meg A Tenkes kapitánya című forgatókönyvet, majd az ifjúsági regényt, ami – jóformán már elkészülte előtt – óriási népszerűségre tett szert, később pedig bekerült a populáris kultúrába, és részévé vált a siklósiak történeti tudatának.

A dolgozat elején azt a kérdést vizsgálom, hogy a szerző milyen forrásokra hagyatkozott, és hogyan használta, hogyan gondolta tovább azokat. Ezután a „kitalált hagyomány” utóéletét, szervesülésének folyamatát mutatom be, arra fókuszálva, hogy A Tenkes kapitánya hogyan vált identitásformáló tényezővé, legújabban pedig a város- és térségmarketing részévé.

Ezen szempontok elemzése segíti annak megértését, hogy a szépirodalom és a populáris kultúra hogyan járul hozzá a történeti emlékezet a lokális identitás formálódásához.