Szoknyás Akhilleusz, férfiruhás Szemirámisz: A travestimento eszköze Metastasio librettóiban

Abstract

A tanulmány fókuszpontjában Pietro Metastasio (1698–1782) életműve áll, mely a XVIII. század operaművészetének kiemelt műfaja, az opera seria meghatározó szövegkorpuszát adta. A tanulmány célja az itáliai barokk opera egy közkedvelt színpadi eszköze, a travestimento (azaz az ellentétes nem álcájának felöltése) használatának vizsgálata Metastasio műveiben. A travestimento a korai barokk operában bevett színpadi eszköz volt, mely a nemi határok átlépésével rendszeresen homoerotikus epizódok színpadra vitelét tette lehetővé. A XVIII. század fordulóján az Accademia dell‘Arcadia köréből meginduló operai „reformmozgalom“ az ehhez hasonló, erkölcstelennek tekintett cselekményelemek eltörlését, az opera morális és esztétikai „megtisztítását“ célozta. A tanulmány e reformmozgalom kontextusában, és a kora barokk operairodalomból származó korábbi művekkel összevetve elemzi Metastasio két nagy „travestimento“-szüzsét feldolgozó librettóját (Semiramide riconosciuta, Achille in Sciro). A tanulmány a szövegek elemzésén keresztül Metastasio a travestimento transzgresszív potenciálját célzatosan semlegesítő stratégiáit emeli ki: az álca sosem felszabadító, hanem kényszerű, lealacsonyító élményként való értelmezését, a homoerotikus epizódok következetes ellehetetlenítését, a nemi és szexuális identitás ambivalens megjelenítésének alapvető hanyagolását. A kutatás arra mutat rá, hogy az Arcadia-féle operareform és Metastasio páratlan életműve hogyan „tisztította meg“ az itáliai opera színpadát a velencei opera karneváli kicsapongásaitól, megteremtve az udvari környezetben elvárt illemhez szigorúan illeszkedő opera seria műfaját.