Az elsősegélynyújtás kialakulása, helye és szerepe a hazai és a nemzetközi oktatásának történetében
DOI:
https://doi.org/10.15170/TM.2022.23.2.3Absztrakt
A tanulmány célja, hogy bemutassa hogyan lett a kezdeti empirikus segélynyújtásból a 21. századra evidenciákon alapuló, laikusok által végezhető egészségügyi tevékenység, amit bárkinek alkalmaznia kell, saját tudásának megfelelően embertársa életének megmentése érdekében. Az elsősegélynyújtás mindenkinek feladata és mindenkinek kötelessége, ma a tananyag része. A segélynyújtást az végzi, aki a bajba jutotthoz, a rászorulóhoz közel van, véletlen- és alkalomszerű tevékenység, melynek célja a beteg vagy sérült állapotromlásának további megakadályozása, amíg a szaksegítség a helyszínre nem ér. A kutatás egy olyan élménypedagógiai elemekre épülő elsősegélynyújtó komplex oktatóprogram elméleti alapjait és történelmi előzményeit vázolja fel, amely az általános iskolák hetedik osztályában kerül bevezetésre. A program eredményessége azon a feltételezésen alapul, hogy a hagyományos szimulációs gyakorlattal szemben az oktatásban részesülők az újjáélesztés eredményességét azonnal komputeres visszajelző segítségével láthatják.
A tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutassa, miként fejlődött az ókortól napjainkig az elsősegélynyújtás tevékenysége. Az önkéntes, az egyházi, az állami segélynyújtás az orvostudomány fejlődésének köszönhetően jelentős változásokon esett át. A folyamatban döntő fordulatot hozott a növekvő állami szerepvállalás az elsősegélynyújtás oktatásában és törvényi szabályozásában.
Az elsősegélynyújtás elméleti kereteinek áttekintése összehasonlító pedagógiai elemzésével a kidolgozott új program elméleti alapjait kívánja megalapozni, és egyben ráirányítani a figyelmet hétköznapi élet fontos részét képező elsősegélynyújtás oktatásban játszott szerepére.
