A Pécsi Bányavasutak szerepe az iparvidék történetében 1854 és 2004 között – A tulajdonjoggal rendelkező vállalatok rövid története

Absztrakt

Publikációmban rövid, áttekintő jellegű ismertetést adok az 1854 és 2004 között a Pécsi Bányavasutak felett tulajdonjoggal rendelkező hét vállalatnak (Első Dunagőzhajózási Társaság – a továbbiakban: DGT, Magyar és Szovjet Hajózási Rt. – a továbbiakban: MESZHART, Pécsi Szénbányák Vállalat, Mecseki Szénbányák, Pécsi Hőerőmű Rt., és jogutódja, a PannonPower Zrt., Magyar Államvasutak – a továbbiakban: MÁV) a bányavidékhez kapcsolódó történetéről, amely téma a személyes érdeklődésemen alapuló pécsi bányatörténeti kutatásom része.

Vizsgálataim során több kérdésre is választ kerestem: Mely cégek rendelkeztek tulajdonjoggal a pécsi bányavidék, és azon belül a Pécsi Bányavasutak vonalhálózata felett? Hogyan kerültek kapcsolatba a várossal és a bányavidékkel? Üzleti profil szempontjából (pl.: vállalatszerkezet, belső működés, szénfelhasználási szempontok) miben különböztek egymástól és miben hasonlítottak?

Mindegyik cég maradandó értékeket hagyott a város és az iparág történetében vagy a jelentőségük nem volt egyforma mértékű? Hogyan változott megítélésük a korábbi időszakokban és milyen emlékezetük van napjainkban?

Összegezve arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenleg is ellentétes megítélésű bányatulajdonos vállatok (főként a DGT és a Mecseki Szénbányák) egyaránt kiemelt fontossággal bírnak a 160 000 főnyi lakosra növekvő Pécs városa, az iparvidék, és azon belül a Pécsi Bányavasutak történetében, mivel a fejlesztést célzó beruházásaik, (a legtöbb esetben az országos politika elvárásainak megfelelni akaró) üzletpolitikai, gazdasági és vállalatszerkezeti döntéseik alapjaiban határozták meg a pécsi bányavidék működését és sorsát.