A baranyai településtörténeti irodalom könyvészeti jellemzői (1891-2021)

Absztrakt

Közhelyes megállapítás, hogy a társadalmi kohézió erősödésének és ezáltal a társadalmi kapacitás bővülésének fontos eleme a szilárd és gazdag helyi identitás, amihez nélkülözhetetlen szűkebb pátriánk örökségének ismerete és hagyományainak megélése. Ennek eszköze lehet a közösségi alkalmak szervezése, emlékhelyek kialakítása, helyismereti gyűjtemények létrehozása, vagy akár az adott település történetének megírása.

A tanulmány Baranya településtörténeti irodalmának könyvészeti jellemzőit elemzi. A helytörténeti művek időbeli és térbeli megoszlásának vizsgálata arra utal, hogy a leszakadó térségek települései, illetve az apró- és törpefalvak rendelkeznek legkisebb arányban helytörténeti feldolgozásokkal. Az összképet tovább rontja, hogy szemmel láthatóan a szakmai és a technikai színvonal is ezen munkák esetében a legalacsonyabb, viszont itt a legmagasabb a jellemzően szakdolgozatként készült, azaz nem publikált, az olvasók kezébe el sem jutó falutörténetek aránya. A helyzet tehát éppen ott a legrosszabb, ahol a legnagyobb szükség lenne a múlt értékeinek és a jövő perspektíváinak felmutatására.

A tanulmány a levont következtetések alapján szakmai, szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg. Szükség volna mindenekelőtt arra, hogy a vidékfejlesztési támogatások rendszerében megjelenjenek a helyi identitás erősítésével kapcsolatos tevékenységek, így – más tevékenységtípusokkal összehangolva – a helytörténeti művek elkészítése. A tapasztalatok szerint különösen sikeresek és költséghatékonyak lehetnek a kistáji szemléletű munkák. Emellett fontos volna megerősíteni a megyei közgyűjtemények kutatástámogató szerepét. A javaslatok célja, hogy elősegítsék a településtörténeti kutatások mennyiségi és minőségi gyarapodását, és ezáltal hozzájáruljanak a jelenleginél egészségesebben fejlődő, erősebb helykötődéssel bíró közösségek kialakulásához.