A pozitív hibakultúra modelljének adaptálása a magyar közoktatási rendszerhez
DOI:
https://doi.org/10.15170/TM.2021.22.2.5Kulcsszavak:
pozitív hibakultúra, kompetenciafejlesztés, pedagógiai mérésAbsztrakt
Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy bemutassam különböző külföldi példákon keresztül, hogy eddig milyen vizsgálódások zajlottak a pozitív hibakultúra alkalmazása során, ezek milyen eredménnyel zárultak, majd az írásom második felében arról fogok értekezni, hogy ezeknek a példáján miként lehetne hasonló kísérletet végezni a magyar közoktatási rendszerben. Ezt azért is fontosnak tartom, mert meggyőződésem, hogy a pozitív hibakultúra alkalmazásával javítani lehet a magyar tanulók kompetenciáit nemcsak országos, de nemzetközi szinten is. A bemutatandó írásokkal alá kívánom támasztani, hogy pozitív hatást gyakorol bizonyos dimenziókban a tanulók eredményeinek és tanulási képességeinek a fejlődésében. Ezeknek az alátámasztása után pedig egy olyan modellt fogok bemutatni, amellyel sikerrel mérhetem hazai körülmények között ennek a pedagógiai módszertannak a hatásait. Azért szükséges ehhez korábbi kutatási eredmények ismertetése, ugyanis az ott szerzett tapasztalatok nagymértékben hozzásegítenek, hogy elkerüljem azokat a hibákat és nehézségeket, amiket a mérést végző szakemberek még nem tudtak. Az eredmények elemzéséből kiderül, hogy valóban van pozitív hatása a hibakultúrának a tanulók teljesítményének javulásában, habár arra nem találtak bizonyítékokat, hogy közvetlenül befolyásolná azt. Ezeket a szempontokat is beépítve prezentálom saját modellemet.