Arany János nagykőrösi évei (1851‒1860) a levelezései tükrében II. – A meghívás és az érkezés éve (1851)

Absztrakt

Arany János nagykőrösi éveinek (1851–1860) kutatása a levelezéseinek átfogó elemzésével még nem valósult meg, melynek több oka is van. Egyrészt az 1848–1849-es események hatásaival is magyarázható a korszak hiányzó irodalomelméleti bemutatása, hiszen a Habsburg ,,szigor” kérlelhetetlensége közismert volt és kihatott a XX. század történelmére is. Emellett az is indokolja a jelen mű közreadását, hogy Arany leveleinek egymással való összehasonlítása hűen mutatja be a XIX. századi kultúrtörténeti kapcsolatok alakulását, változásait és hatásait egyaránt. Utóbbi esetében ismernünk kell Arany pillanatnyi gondolatai és érzelmei mellett helyzetének valamennyi aspektusát, illetve levelezőtársai felé való viszonyát is. Kutatásomban elsődleges célom Arany korabeli levelezéseinek dokumentumait úgy bemutatni, hogy abban a XIX. századi korszellem és az ennél is értékesebb, gondolkodó Arany égisze is megjelenjen. Ennek érdekében a korszak legjelentősebb – és legpontosabb – szakirodalmára támaszkodva, de saját véleményemnek is teret engedve mutatom be Arany legtermékenyebb irodalmi időszakának pillanatait, a kőrösi élet megannyi pozitív és negatív oldalával és téves adataival együtt. Munkámban arra kerestem a választ, hogy milyen érzelemmel és milyen körülmények között került Arany Nagykőrösre, fogadta el a tanári meghívást és vált az alföldi város legnagyobb büszkeségévé. Végül írásomban nem mehetek el szó nélkül azon tény mellett, hogy az Arany János-emlékév egyik legfontosabb állomása Nagykőrös városa volt, mely a bicentenáriumot megelőzően is méltósággal ápolta Arany emlékét és hagyatékát, illetve ezen nemes feladatot – mely az utánunk jövő generációk kötelessége is – folytatnunk kell, melynek egyik kézzel fogható lenyomata a jelen írásom is.