Javaslatok a pécsi bányatörténeti emlékek iskolai keretek közötti bemutatására

Absztrakt

Publikációm első felének a témája a pécsi kőszénbányászat történetének a mai ifjúsággal való kapcsolatának az elemzése, kiegészítve a bányászhagyományok helyzetével és a megőrzésükre irányuló törekvésekkel napjainkban. Ehhez kapcsolódva írásom második felében saját óraterveken keresztül teszek javaslatokat az Első Dunagőzhajózási Társaság (a továbbiakban: DGT) által a pécsi bányavidéken 1853 és 1945 között létrehozott, ma is látható emlékeknek a lehetséges bemutatására az iskolai oktatás keretei között.

Több kérdés is foglalkoztatott: Élnek még a bányászhagyományok Pécs városában, és ha igen, akkor mennyire erősek? Van törekvés a megőrzésükre, működnek ilyen célú szervezetek? Részt vesznek a munkájukban az egykori bányásziskolák és a fiatalok? Be lehet vonni a pécsi bányatörténetet az iskolai oktatásba? Ha igen, akkor csak középiskolai szinten, vagy az általános iskolákban is? Kizárólag a történelem tantárgyon keresztül valósítható meg, vagy más jellegű tanórákon is?

Vizsgálataim során a Csorba Győző Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményének a szakirodalmát, a helyi sajtóanyagot, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kidolgozott, az általános iskolákban és a gimnáziumokban jelenleg is hatályos nemzeti kerettanterveket tekintettem át. Ez mellett oral history alapú interjúkat is készítettem.

Összegezve arra a következtésre jutottam, hogy a DGT és a pécsi kőszénbányászat története jelenleg meglehetősen mellőzött szerepben van, a fiatalok többsége számára a vállalat neve és története jórészt ismeretlen. A még működő Bányászemlékekért Egyesület és az egykori DGT bányásziskolák részéről azonban van törekvés a hagyományok továbbéltetésére és az ifjúság bevonására.