Online szálakkal összevarrva – múzeumi közösségek a világhálón

Absztrakt

A tanulmány a múzeumok online közösségfejlesztő tevékenységét vizsgálja a koronavírus (COVID-19) világjárvány idején jógyakorlatokon, online látogatókutatásokon keresztül a magyar és a nemzetközi szakirodalom kontextusában, egyúttal az előzményeket is felvázolva.  A magyar és a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a több mint 10 éves múltra visszatekintő múzeumi participáció, a területre vonatkozó kutatások és fejlesztések, valamint a múzeumok közösségi médiában folytatott tevékenysége a sporadikusan megjelenő példák ellenére is csak a pandémia idején kovácsolódott össze, egészítette ki egymást, különösen azokban az intézményekben, amelyek mindkét területen tettek már szert tapasztalatokra. A múzeumok egy része kezdetektől fogva érzékelte a web 2.0 lehetőségeit, nem csak arculatépítésre, kommunikációs csatornaként használták ezeket a felületeket, hanem az interaktivitás és az elkötelezettség szerepét felismerve közösségépítésre, együttműködésre is. Az online közösségépítő projektek kitágították a világhálóra jellemző hipertextualitás határát. Az egy-egy téma mentén szerveződő projekteken nemcsak internetes tartalmak kapcsolódtak össze, mutattak egymásra linkeken keresztül, hanem a társadalom aktív tagjai offline környezetükkel, saját történeteikkel is a múzeum köré szőtt háló részeseivé válhattak. 2020-ban és 2021-ben olyan, a pandémiát követő időszakban is alkalmazható kreatív megoldások születtek, amelyek nemhogy gyöngítették volna, hanem több szempontból is erősítették az intézmények társadalmi beágyazottságát, valamint rámutattak a terület sérülékeny pontjaira, sőt a jövő közösségi fejlesztéseinek új lehetőségeire is.