Szövetvilág. Értelmezési próbák Pápai Lívia textilművész munkáihoz

Absztrakt

Univerzumunk szövetszerű, hálózatos működésének elgondolása, ennek tudományos, történeti és teoretikus vizsgálata nem újdonság. Az e-társadalom gondolkodását a kép, a szövet, és a hálózat rendszerei hatják át. A digitális képfeldolgozó és képmegjelenítő eszközök fejlődésével és elterjedésével összefüggésben az 1990-es évektől a szövegekről ismét a képekre terelődött a figyelem. A textus – szövet, fonat –, görögül logosz, tört részt, viszonyt, arányt, szabályt jelent, amelyet az egy és a sok, az egy és a végtelen meghatározásai, a határ és a határtalanság értelmezései egészítenek ki. Egy-egy művészi életmű értékét az dönti el, hogy kvalitása önmagában rejlik-e, azaz a világ, a művészet és az ember lényegéről tesz-e új kijelentéseket. Pápai Lívia textilművész korai munkáinak feltáró szándéka és analitikus technikai gyakorlata a szövetesség fogalmának egy integráltabb átéléséhez, majd a szövetszerűség, mint egyetemes alapelv értelmezési kísérleteihez vezetett. Művészi fejlődésének alkotói periódusait teoretikus gondolatmenetek, publikációk kísérték. Pápai meggyőződése, hogy „a textil a világ ökologikus működési alapelveihez tartozik. Azokhoz az alapelvekhez, amelyek a stabilitást az átalakítható, átrendezhető, átépíthető anyagi és szellemi létezőkhöz csatolják, azok által feltételezik”. (Pápai, 2013).

A most bemutatott tanulmány célja a művész életművéből kiragadott példákon nyomon követni a szövetszerűség gondolatának általánosítását és a szövetszerűnek felismert világ lényegének leképezését. Ez a paradigma a breviárium sodrásokkal tetőzött. A kutatás módszere az alkotások és publikációk tanulmányozása, és jelentős forrás a művésszel folytatott beszélgetéssorozat.