Nemzeti és regionális identitások változásai a vajdasági magyarok körében

Absztrakt

A vajdasági magyar közösség – mint különálló nemzeti kisebbség – 1920 óta létezik. A tanulmány e kisebbségnek nemzeti és a regionális identitásainak egy évszázadon keresztüli változását mutatja be szakirodalmi források másodelemzésére, összegzésére, valamint szociológiai és pszichológiai szempontú magyarázatára alapozva. A tanulmány azokból az elméletekből (Smith, 1991; Pataki, 2001) indul ki, amelyek szerint a kisebbségi sorsban lévők nemzeti identitásának megértéséhez külön kell annak két – a politikai-állampolgári és a kulturális-történeti – összetevőjét vizsgálni. A vajdasági magyarokat az első világháborús békediktátum következtében bár egy új államhoz csatolták, de ezzel a kulturális-történeti identitásukban még nem történt változás. Ugyanakkor elveszítették addigi magyar állampolgári-politikai identitásukat és egy új állam – a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – állampolgárai lettek, de nem tudtak azzal azonnal azonosulni. Ehelyett kialakult náluk egy regionális identitás a Vajdasághoz, amely területét tekintve az új államnak csak egy kisebb része volt. A délszláv államhatalom részéről 1945-től nagy nyomással elkezdődött a jugoszláv politikai-állampolgári identitás építése, bár az mérséklődött idővel, de 1989-re már megnyomorította a magyar kulturális-történeti identitást. 1990-ben Jugoszláviában  polgárháború kezdődött, amibe az ott élő magyarok is belesodródtak és azt traumaként élték meg. Napjainkban tanúi vagyunk a nemzeti-történeti és a politikai-állampolgári identitás új alapokra való építésének.