A hitelportfóliók maximális bedőlési valószínűségének meghatározása I.

Az egytermékes Vasicek-modell egy magyarázó változóval

Absztrakt

Hitelezési veszteségek a befolyásoló tényezők jövőbeni állapota ismeretének hiányából erednek, és e tényezőket a belső sajátosságokat kifejező, úgynevezett idioszinkratikus, illetve a külső, úgynevezett makró okok csoportjába sorolja az irodalom. Kedvező külső körülmények fennállása esetén is 2-4\%-ra tehető a hitelek bedőlési aránya, melyre fel lehet készülni. Viszont a külső környezetben létezhetnek olyan kedvezőtlen makró állapotok, melyeknek bekövetkezése a bedőlések arányának növekedését vonja maga után. Fontos ezért annak elemzése, hogy milyen makró tényezők, és azok milyen mértékben okozzák a bedőlések arányának változását. A Vasicek-modell használata ismert a pénzügyi szférában: a Vasicek-modell egyetlen hitelterméktípus bedőlési valószínűségének meghatározását tűzi ki célul, és a külső, úgynevezett makróhatásokat egyetlen magyarázó változóban sűríti össze.  E tanulmány megállapítja, hogy a Vasicek-modell bedőlési valószínűségre adott becslése nagyon érzékeny az input paraméterekre, melyek száma egyébként is nagy, továbbá gyakran valós értékük nehezen mérhető. Fontos azt is megjegyezni, hogy a modell nehezen bizonyítható összefüggéseket tételez fel. A modell értékeit megtartva e tanulmány alapvetően két irányban indított modellcsaládot enged útjára, melyek kidolgozásánál alapvető cél volt, hogy egy banki felső vezetés, vagy felügyeleti szerv számára könnyen áttekinthető (pl. egy ábrában összefoglalható), hasznos módszertant javasoljunk, ahol az inputok a lehető legegyértelműbbek és mérhetők.

E tanulmánynak folytatását szánjuk, mely publikációban több hiteltermékre vonatkozóan, szimultán módon határozzuk meg a maximális veszteségek nagyságát, amikor több külső (makró) tényezőt is felhasználhatunk magyarázó változóként.