Fogalmak és módszerek
A nyugdíjak kiigazításának lehetőségei és korlátai
Absztrakt
Egy korábbi cikkünkben (Bod, 1966) bemutattuk, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek pénzügyi egyensúlya rendkívül különböző finanszírozási rendszerek keretei között biztosítható. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a hazai nyugdíjreform szakmai vitáiból néha az a hamis alternatíva sejlett ki, mintha csak felosztó-kirovó típusú vagy teljes tőkefedezettel működő finanszírozás léteznék. Valójában egy kötelező nyugdíjrendszer a tőkésítettség nagyon eltérő mértékei mellett tartható hosszú távon is egyensúlyban. Az 1998. január 1-jével életbe lépő vegyes finanszírozású magyar nyugdíjrendszer első és második pillére elvben egyaránt egyensúlyban tartható. Ugyanakkor a két pillér bizonyos sajátosságai el fognak térni egymástól, mégpedig éppen a két pillér tőkésítettségi fokának különbözősége miatt. Ebben a cikkben azt kívánjuk bemutatni, hogy milyen mértékig képesek a különböző finanszírozási modellek alapján működő rendszerek a nyugdíjak értékállandóságának a belső erőforrásaik révén történő biztosítására.
