Paul Grice pragmatikai koncepciójának alkalmazása a nem-verbális kommunikációban

Absztrakt

Tanulmányomban Paul Grice Társalgás és logika (1975) című pragmatikai tanulmányának a kommunikáció szabályainak megfelelő, vagy azokat megsértő jelentéstársítással foglalkozó különböző fogalmait vizsgálom meg. Míg Grice a verbális kommunikáció elemzésére alkotta meg az elméletét, addig én igyekszem úgy felhasználni a grice-iánus eszköztárat, hogy azzal a nem-verbális megnyilvánulások is értelmezhetőek legyenek. A nem-verbális megnyilvánulások Paul Ekman által meghatározott hat – az arcon megjelenő – alapérzelem kategorizációjának segítségével hozok létre példákat az együttműködési alapelv maximáinak (mennyiség, minőség, mód és viszony) azonosítására. Az alapelvhez tartozó természetes, nem-természetes, konvencionális jelentés és a társalgási implikatúra fogalmak alapján is elemzem a nem-verbális kommunikációt. Kiemelem továbbá az érzelmek spontán megjelenését és a szociális elvárásoknak megfelelő érzelmi kontroll szándékát, melyet hozzáillesztek Paul Grice kettős szándék fogalmához. Feltevésem szerint az együttműködési alapelv kritériumai hasonlóan jelennek meg a nem-verbális kommunikációban, mint az eredetileg kutatott verbális kommunikációban. Tanulmányom célja egy olyan elméleti keret létrehozása, amely azokra a kérdésekre kínálhat választ, hogy mi alapján és hogyan értelmezzük az egymás arcán megjelenő érzelmi mozzanatokat egy kommunikációs aktus során, valamint hogy a nem-verbális kommunikációs aktusokhoz társított jelentések mennyiben esetlegesek. Az előző kérdésekre adott válaszok segíthetnek megérteni a sikeres kommunikáció feltételeit, továbbá lehetőség nyílhat a kommunikáció minőségének értékelésére.