A fejvesztettség labirintusai

A formátlanság poszthumán víziói Georges Bataille-nál

Absztrakt

Az emberi test és a formátlanság viszonyának poszthumán újraértelmezési kísérletei egy igen jól dokumentált és szerteágazó mezőt nyitnak meg, amely ugyanakkor koránt sincsen teljesen kiaknázva. Írásomban azonban elsődlegesen nem ennek a rendkívül komplex összefüggésrendszernek a rekonstrukciójára és bővítésére törekszem, hanem sokkal inkább e viszony előtörténetére kívánok rávilágítani, vagyis arra, hogy a formátlanság miként képes egy, a poszthumán gondolkodás lehetőségfeltételéül szolgáló határtapasztalatot előhívni. Nézetem szerint ez a racionális emberi értelmet és az emberi alakot a középpontba helyező antropocentrikus gondolkodás határainak az elbizonytalanítása lenne. Ennek megfelelően érvelésem első felének gerincét a formátlanság reprezentációjának és ismeretelméleti vonatkozásainak a vizsgálata fogja képezni, különös tekintettel a testtel és testiséggel való összefüggéseire. Ezt követően, Georges Bataille filozófiájára alapozva, amellett foglalok állást, hogy a formátlanság elválaszthatatlanul összefonódik egy szimbolikus lefejezéssel, mint az emberi értelem és a testi integritás elvesztésével, valamint a labirintus-motívummal és a szörnyszerűséggel, amelyek radikális idegenségükkel és excesszivitásukkal megkérdőjelezik az antropocentrikus szubjektum reprezentációs és ismeretelméleti kódjait, továbbá a transzgresszió aktusán keresztül, a humanizmus fogalmának újragondolását sürgetik.