A fürdőélet fejlődése egy dél-dunántúli város mintáján (1850–1945)

Absztrakt

A tanulmány a délnyugat-dunántúli vidék turizmustörténetéről, vidékfejlesztéséről szól. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a térség legnagyobb városában, Nagykanizsán a polgárosodás korában a fürdőélet terén milyen változások következtek be. A szakirodalomból ismert, hogy a 19–20. században a Dél-Dunántúl más városaiban jelentős fürdőfejlesztési programok indultak el. Nagykanizsára vonatkozó vizsgálatunkat levéltári, múzeumi, statisztikai és sajtóforrásokra alapoztuk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált csaknem száz év alatt számos területen történt előrelépés. Kezdetben a lakosság főleg az ingyenes szabad vízforrásokat használta. Az 1870-es évektől a város jómódú és középrétegei számára már lehetőség volt gőzfürdők használatára, amely minőségi előrelépés volt. A gőzfürdő 1873-tól az egész korszakon át működött. Az első világháború előtti időszak már a balatoni fürdőzés lehetőségét is megteremtette: a lakosság jelentős tömegei jutottak el Balatonberénybe, ahol kanizsai vállalkozók is építettek szállodát. A városi vízvezeték- és csatornarendszer kiépítése is új lehetőségeket teremtett. Az igazi nagy áttörés az 1930-as évek elején a strandfürdő és uszoda felépítése volt, amely a lakosság széles rétegei számára biztosított szórakozást. A szociális gondoskodás hozta létre a második világháború alatt a város által felépített balatonberényi gyermeküdülőt. Vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy még egy nem túl fejlett vidéken is a fürdőélet területén fokozatos fejlődés mehetett végbe.