MAGYARORSZÁG JÁRÁSI SZINTŰ TURISZTIKAI CENTRUMTÉRSÉGEINEK LEHATÁROLÁSA ÉS HAZÁNK KIEMELT TURISZTIKAI TÉRSÉGEIVEL TÖRTÉNŐ ÖSSZEVETÉSE TÉRÖKONOMETRIAI MÓDSZEREKKEL

Absztrakt

A gazdaság más területeihez hasonlóan a turizmusban is felfedezhetők centrumok és perifériák,
melyek létrejötte részben – de mindenképp meghatározó mértékben – a keresletet is kiváltó
turisztikai vonzerők eltérő előfordulásával, területi megjelenésével, koncentrációjával, illetve
dekoncentrációjával magyarázható. Magyarország különböző területi szinteket érintő
turisztikai térségeinek lehatárolása tekintetében több kísérlet is történt, azonban az egységes
szempontrendszer és módszertan hiánya mindig problematikussá tették a kapott eredmények
gyakorlati életbe történő hatékony átültetését. A legutóbbi, kiemelt turisztikai fejlesztési
térségek desztinációs logika mentén történő beazonosítása és lehatárolása 2016-ban kezdődött,
melynek révén figyelembe vették egyrészt a keresleti és a kínálati tényezőket, másrészt pedig a
térségekben rejlő turisztikai potenciált. Ennek eredményeként 2020 szeptemberében jelent meg
a turisztikai térségekről szóló legújabb kormányrendelet, amely 11 új turisztikai térség
létrejöttéről döntött, kiegészítve ezzel a korábbi kiemelt fejlesztési térségeket. Jelen tanulmány
keretein belül, egyfajta módszertani kísérletként, a turisztikai teljesítményt alapul véve
térökonometriai módszerek segítségével járási szinten próbáljuk lehatárolni Magyarország
turisztikai térségeit, s a kapott eredményeinket összevetni a lehatárolt 11 turisztikai térséggel,
megvizsgálva ezek egyezéseit, esetleges eltéréseit. A kutatás egyik fő célkitűzése annak
igazolása, vagy elvetése, hogy a térökonometria alkalmas eszköz lehet-e a turisztikai térségek
lehatárolásában.