Best Practice Bajorországból a kultúrtájak identitásának megőrzésére

Absztrakt

A „táj” a legtöbb ember számára természeti tájat jelent, és bár sokféle arca lehet, gondolatainkban mégis elsőnek a harmóniát, nyugalmat és egy békés világot idéz fel. Ennek oka valószínűleg a tájfestészetben rejlik, amely már a 16. században Dürer munkásságában is megmutatkozott, majd a 18. században teljesedett ki igazán. A 19. század elején Alexander von Humboldt tudományos szintre emelte és definiálta a táj fogalmát, miszerint a táj egy régió valamennyi aspektusának teljessége. Ez a definíció magába foglalja a geográfiai, geológiai, ökológiai és kulturális aspektusokat is. Az ember és a természet kölcsönhatása alapján a táj folyamatos változásnak van kitéve, melynek következtében kultúrtájak jönnek létre. Ahogy napjainkra a világ minden táján a globalizáció következtében a bajor kultúrtájak is egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve. Az egyes tájak használati módjainak változásai (többek között ipari, vagy turisztikai célú beruházások) a sokszínűség elvesztéséhez vezetnek, melynek következménye a tájak és terek esztétikai értékeinek és identitásának elvesztése. A projekthez fűzött remények szerint a kultúrtájak feltérképezése és egy status quo rögzítése irányt mutathat a jövőbeni tervezések során a kultúrtáj örökségünk megőrzéséhez.