Az interpretáció jellemzői és szerepe az örökségturizmusban különös tekintettel az épített örökségi helyszínekre

Absztrakt

A műemlékek, örökségi helyszínek közös múltunk részei. Valójában akkor lesznek az egyén szintjén is érzékelhető közös múlttá, ha használhatja, megismerheti és értékelheti azokat. A használat, hasznosítás egyik módja az örökségturizmus. Az örökségturizmus legfontosabb kihívása a múlt hiteles rekonstrukciója a jelenben. A turista számára a történelemben a hétköznapi ember érdekes, akivel azonosulni tud: kik és hogyan éltek egykor a történelmi falak, ma már nem használt eszközök, mára megszűnt gazdasági-társadalmi körülmények között. Mindeközben pedig a legfontosabb számára, hogy ő maga mit élhet meg ma a látogatás közben ugyanitt. Az eredetiség kapcsolja össze a történelmi épületeket és az örökségturistákat. A látogatói döntésben az élmény a kulcsszó. A történelmi környezet magas élményígérettel bír, kiváló kulisszája az élményszerű interpretációnak.

A kutatásoknak és kreatív üzemeltetőknek köszönhetően számos interpretációs eszköz áll rendelkezésre, hogy az örökségi helyszínek megfeleljenek ennek a kihívásnak, azaz hiteles információkat és egyúttal a vendégkompetens élményszolgáltatásokat kínáljanak. A vonzerő által nyújtott élményt fokozó szolgáltatások fejlesztése a kultúrához köthető, előnyt biztosító versenyképességi tényező. Ugyanakkor a jó tapasztalatok erősítik az örökségi elem fontosságát és értékét, ennek következtében a látogató maga is érdekeltté válik a megőrzésében. A megfelelő interpretáció tehát tartósan megalapozza a fenntarthatóságot.

A tanulmány a hatékony interpretáció jellemzőit és hatását vizsgálja – elsősorban – épített örökségi helyszínek vonatkozásában.