A romeri tudástermelési függvény súrlódásai

Absztrakt

Valóban egyre nehezebb új ötletekre lelni? Tették fel a kérdést 2020-ban Bloom és szerzőtársai az American Economic Review hasábjain. Empirikus kutatásaik szerint a válasz igen: a kutatói teljesítmény világszerte kimutatható ütemben csökken. Ez a tanulmány a csökkenés okainak egy lehetséges magyarázatára vállalkozik. Azt vizsgáljuk, hogy a K+F ráfordítások dinamikus növekedése miért nem eredményez magasabb termelékenységet? A kérdés azért különösen fontos, mert Solow modellje szerint az életszínvonal növelésének egyetlen módja a termelékenység emelése. A választ Romer tudástermelési függvényének mikroszintű megalapozásában keressük, ami rámutat e függvény súrlódásaira. Megmutatjuk, hogy a kutató, vagy kutatóintézet környezetéből érkező jelzések mind az intratemporális, mind pedig az intertemporális döntéseket torzíthatják. A torzulás egyrészt azt eredményezi, hogy a kutatómunka fókuszába nem a vállalati szektor termelékenységének növelése, hanem a publikációs teljesítmény kerül, másrészt a fiatal kutatók irracionálisan kevés időt fordítanak tudásuk bővítésére. A fenti jelenségek kimutatása szükségessé teszi a romeri tudástermelési függvényben egyetlen változóba összefoglalt termelékenységi tudás mélyebb struktúrájának feltárását. Ehhez egy irányított, végtelen gráfot fogunk bevezetni.