Adalékok a magyar operációkutatás történetéhez: 1957-1969

Absztrakt

Ezen tanulmánynak nem célja -- nem lehet a célja -- sem a teljesség az adott tárgyban, sem személyek vagy tudományos eredmények átfogó értékelése az adott időszakban. Reményeim szerint előbb vagy utóbb minderről el fog majd készülni egy alapos monográfia. Jómagam rendszerezett módon 2020-ban foglalkoztam a magyar operációkutatók munkáival egy különleges apropó kapcsán: a Szigma folyóirat 50 éves jubileumára készítettem egy összefoglalót egyrészt a folyóirat történetéről, másrészt pedig a megjelent tanulmányokról, különböző statisztikai kigyűjtések mentén. Felmerült az összegyűlt anyag kibővítése a megelőző időszak munkáival, annál is inkább, mert kollégámmal és barátommal, Meszéna Györggyel az ő személyes archívumát is elkezdtük böngészni. Halála ráébresztett erre az adósságra és bevégezve az akkor elkezdett gyűjtést, befejeztem ezt a tanulmányt, amelyet az ő emlékének ajánlok.

Rendhagyó módon már a bevezetésben előrevetítem a konklúziót: a magyar operációkutatásban az 1950-es évek vége, az 1960-as évek eleje egy nagyon sikeres korszak volt egy új tudományterület hazai megismertetésében, oktatásában, kutatásában és alkalmazásában. Nem kell szégyenkeznünk nemzetközi viszonylatban sem, a politikai és gazdasági helyzetünket meghazudtoló módon voltunk jelen (ha olykor némi késéssel is) az operációkutatás fő áramlataiban, egyes eredmények pedig 50-60 év múltán is értékállóak. Erről szól ez az írás.

Sokféle típusú megemlékezés jelent meg az elmúlt évtizedekben, ahol felvillannak az operációkutatás múltjának töredékei. Köztük vannak a korszak szereplőinek személyes emlékeit idéző esszék, konferenciaelőadások, szakfolyóiratokban megjelent interjúk, vagy az operációkutatás múltjához különböző egyéb apropók, például jubileumok, illetve sajnos nekrológok révén kötődő, de akár teljes életpályákat felrajzoló cikkek is.

Ebben a tanulmányban folytatni szeretném a múlt feltárásának munkáját, egyrészt támaszkodva a felsorolt (és más, hasonló) írásokra, másrészt pedig újabb adalékokat szolgáltatva, akár éppen egy jövőbeli tudománytörténeti műhöz. A nemes cél érdekében a fentebb említett cikkek mellett -- ezek egyébként igen értékesek, többnyire szubjektív hangvételük ellenére, vagy talán éppen azért --, igyekeztem egyéb, változatos forrásokat felhasználni. Ez ma már részben ,,karosszékből" is elvégezhető, hiszen az online fellelhető adatbázisoknak olyan körei vannak, amelyek jól összekapcsolódnak, nagyon messzire tudnak vezetni, és a segítségükkel némi detektívmunkával sok tény feltárható. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy ,,igazi" tudománytörténeti indíttatású és alapos levéltári kutatásnak megfelelő eredményeket hozó tanulmányról lenne itt szó, ám úgy vélem, kutakodásaim másokat arra ösztönözhetnek, hogy egy-egy részterületet teljes tudományos fegyverzetben, időt és fáradságot nem kímélve a lehető legteljesebben feltárjanak.

Nem tagadom személyes érintettségemet sem, annak okán, hogy most már több mint 50 éve foglalkozom operációkutatással, annak gyakorlati és elméleti vonatkozásaival egyaránt. Megismerve a hazai és nemzetközi tudományos közeget (túl a publikált eredményeken) és annak hatásait az alkalmazások kapcsán, mindig is érdekelt a háttér, az összefüggések, a személyes vonatkozások. Ha nem is dolgoztam még az adott időszakban az operációkutatás területén, ám egyetemi tanulmányaimat 1969-ben kezdve volt alkalmam személyesen ismerni sokakat a hőskorszak nagy alakjai közül, egyesekkel még együtt is munkálkodva az operációkutatás elismertetésében az Akadémián, az egyetemeken, a tudományos szervezetekben. De az már egy későbbi korszak, egy másik cikk témája.