Made-in hatás és kiszervezési stratégiák a divatiparban

Absztrakt

A kiszervezési döntések egyik fontos tényezője a made-in hatás, azaz a termék előállításának földrajzi elhelyezkedése, ez ugyanis hatással lehet a márka fogyasztói megítélésére, az árazási stratégiára és végső soron a termék keresletére is. Ez különösen igaz a divatiparra, ahol a vállalatok szinte kivétel nélkül kiszervezik a termékek gyártását, a fast fashion és az ultra fast fashion szegmensek előretörésével pedig egyre inkább előtérbe kerül, hogy a termékeket hol, milyen körülmények között gyártják, és mennyire érvényesülnek a fenntarthatósági szempontok. Ebben a tanulmányban ezért egy készletgazdálkodási modell keretein belül vizsgáljuk egy divatipari vállalat beszerzési döntését, amely során feltételezzük, hogy az értékesítési ár mellett a gyártás helye is hatással van a termék keresletére (made-in hatás). Az általunk felírt döntési probléma így keresleti- és költségszempontokat is figyelembe véve vizsgálja a kiszervezési döntéseket. Eredményeink alapján, amennyiben a vállalat ármeghatározó, nagyobb eséllyel fogja országon vagy a környező régión belül bonyolítani a beszerzést. Ezzel szemben, ha a vállalat árelfogadó, optimális lehet, ha távoli, költséghatékonyabb régiókat is bevon a termelésbe. Ez összhangban van az iparági gyakorlattal: a luxuspiacokon, ahol az árat a vállalatok határozzák meg, a gyártást az anyaországon belül, de legfeljebb a régiós beszállítóknak szervezik ki, míg az alsó piaci szegmensekben (pl. fast fashion), ahol nagyobb a verseny, és az árakat inkább a piac határozza meg, a költségminimalizálás miatt a vállalatok kénytelenek az olcsóbb ázsiai gyártókra támaszkodni. Ebből kifolyólag a fejlett országokban egyre inkább leépül a klasszikus értelemben vett, tömegtermelésre is képes ruházati ipar, és kizárólag a prémium termékek kis szériás termelése tud csak életben maradni. Ezáltal az alsó szegmensekben egyre kevésbé lesz a távol-keleti beszerzéseknek alternatívája, ami tovább csökkenti az iparág rezilienciáját.