Összetett indexek gazdaságpolitikai alkalmazása: a Globális Vállalkozói Index

Absztrakt

Az összetett, kompozit indikátorok az elmúlt két évtizedben töretlenül terjednek. Az ilyen indexek különösen hasznosak ott, ahol komplex jelenséget kell egy számba kifejezve leírni. Ugyanakkor az információ ilyen mértékű sűrítése nem teszi lehetővé az index-szám gazdaságpolitikai használatát, ahhoz az index-struktúra alkotó elemeit is meg kell vizsgálni. A hagyományos gazdaságpolitikai elemzések jellemzően általános javaslatokat fogalmaztak meg, tipikusan a legjobb országokat tekintve benchmarkként. A Globális Vállalkozói Index (GEI) az első olyan kompozit indikátor, amelyik a szűk keresztmetszetekért történő büntetés módszerét alkalmazva
képes volt országspecifikus ajánlásokat tenni. A módszer hátránya az ad hoc módon választott büntető függvény. Ebben a tanulmányban a GEI két olyan módszertani fejlesztését mutatjuk be, amelyik tovább pontosítja, hogy az országspecifikus javaslatok révén hogyan javítható az addicionális erőforrások elosztási hatékonysága a GEI 14 pillére mentén. A közös átlagra igazítás módszere a 14 pillér közös átlagára igazított transzformáció, amely a pillérek marginális változását egyenlíti ki az
átlag körül. A Benefit of the Doubt (BoD) módszer pedig olyan súlyokat rendel a pillérekhez, amelyek révén a plusz erőforrások elosztása optimalizálható. A súlyok alapján országspecifikus gazdaságpolitikai javaslatokat tehetünk. A tanulmányban három szcenáriót hasonlítunk össze: a GEI pillérjeinek mennyiségi növelését, a szűk keresztmetszeteken alapuló és a BoD módszereit. Végső soron a BoD az erőforrások hatékony elosztása révén összességében a szűk keresztmetszethez hasonló eredményt mutat a fejlett országoknál, viszont a fejlődő országok esetében a BoD sikeresebb. A súlyok endogén választása, szemben az ad hoc büntető függvénnyel, szintén a BoD előnyét mutatja.