„Most kik vannak értünk, vagy kikért vagyunk?”: Magyar gépjárműipari munkások a globális értékláncban betöltött szerepükről
DOI:
https://doi.org/10.15170/PNEKATWP.2025.01Kulcsszavak:
munka, munkapercepció, egyenetlen fejlődés, regionális gazdaságok, low road munkamodell, betanított munka, prekaritásAbsztrakt
A tanulmány tárgyát magyarországi gépjárműipari dolgozók saját, a globális értékláncban betöltött szerepükről való vélekedései képezik, alapját pedig egy ágazati üzem 20 dolgozójával készült, kiterjedt mélyinterjúk. Antropológiai kutatásomban a német gépjárműipar kelet-közép európai terjeszkedésének, és a kialakuló Kelet-Nyugat munkamegosztás tapasztalati oldalát próbálom megvilágítani a meginterjúvolt dolgozók szemszögén keresztül. A vizsgált időszakra jellemző túlterhelés és az egyoldalú belső kommunikáció következtében felerősödött a dolgozói bizonytalanság és az állásféltés érzete, mindeközben azonban a multinacionális vállalat jelenlétével kapcsolatos kiábrándulás is megjelent. A dolgozók többsége a fejlemények fényében megkérdőjelezte – ahogy a címben szereplő idézet példázza – a gépjárműipari vállalat(ok) jelenlétének feltételezett pozitív hatásait, s egyre inkább a regionális kizsákmányolás példájaként kezdtek rá tekinteni. A tanulmány végén konklúzióimat a politikai gazdaságtan és a regionális tanulmányok által felvázolt keretben fogalmazom meg, kiegészítve azt a munkaszociológia és a bizonytalan munkavállalással kapcsolatos antropológiai kutatások meglátásaival, különös tekintettel a low road munkamodell valós, tapasztalati oldalára.
