Alfabetizáció a késő középkori, kora újkori Magyarországon

Absztrakt

Az dolgozat szakirodalmi összefoglaló, amely a magyar nyelvű világi költészet kialakulását vizsgáló, Horváth Iván vezette OTKA-projekt (109127) segédanyagaként készült. Ahhoz, hogy világosabb képet kapjunk a környezetről, amelyben – a fennmaradt adatok tanúsága szerint valamikor a 15. század közepe táján – egyszerre igény mutatkozott világi tematikájú versekre, a téma kutatóinak eredményeire támaszkodva megpróbáltuk megrajzolni, hogy milyen szinten lehetett akkortájt a magyarországi írni és olvasni tudás. Az áttekintés három tanulsággal szolgál. Egyrészt – nem meglepő módon – úgy tűnik, hogy a 15. század közepétől 1536-ig terjedő időszakban az írott, tehát olvasás útján befogadható szövegek halmazaként felfogott irodalom a paraszti réteg számára még egyáltalán nem, de a kisnemesek körében is csak nagyon korlátozott mértékben volt hozzáférhető. Másrészt azt látjuk, hogy az arisztokrácia férfi tagjai körében éppen ezalatt az időszak alatt válik általánosan elterjedté a betűk ismerete, a századforduló környékén tehát egyre több irodalom iránt is érdeklődő arisztokrata megléte valószínűsíthető. Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy úgy tűnik, ha nem is túl nagy arányban, de a nemesség körében a 14. század elejétől kezdve végig kimutatható egy írástudásából élő hivatalnok réteg, illetve az, hogy az elsősorban német környezetben kifejlődő városi írásbeliség a jelek szerint messze meghaladta az összes többi társadalmi réteg alfabetizáltságának szintjét.