Barokk udvariság, jezsuita hagyomány
Gyöngyösi István Murányi Vénusának eszmetörténeti hátteréről
DOI:
https://doi.org/10.15170/VERSO.1.2018.1.11-24Absztrakt
Gyöngyösi István 1664-ben keletkezett munkáját, a Márssal társolkodó Murányi Vénust az utóbbi évtized kutatástörténete a barokk udvariság morálfilozófiai hagyományába illeszti. A dolgozat ezen az eszmetörténeti kontextuson belül tárgyalja a Murányi Vénust, kiegészítve a vizsgálódást a Gyöngyösi-kutatás friss, 2017-es fejleményével. Tusor Péter tanulmánya szerint a költő Gyöngyösi István korábban ismert életrajzi adatainak jelentős része téves, mert egy másik Gyöngyösi Istvánra vonatkozik. Az új történeti kutatások rávilágítottak, hogy Gyöngyösi nem protestáns, hanem katolikus neveltetésben részesült, s a nagyszombati jezsuita egyetemre járt; ily módon a Murányi Vénus barokk jezsuita hagyomány felől való vizsgálata életrajzilag is megalapozottá válik. Ha a Murányi Vénust egybevetjük a jezsuita főúr, Csáky István Politica philosophiai Okoskodása című udvari maximagyűjteményével, megállapíthatjuk, hogy a Gyöngyösi-mű egyes jellemzői nagy valószínűséggel a jezsuita oktatásban gyökereznek.