A végidőktől az idő végéig

Beletörődés, nosztalgia és prezentizmus a kortárs popkultúrában

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, hogy miként alakult át a történetiséghez és a jövőhöz való viszony a 21. század populáris kultúrájában, különös tekintettel az időbeliség társadalmi vetületeit tematizáló fősodorbeli műfaji film narratíváira. A szerző többek között François Hartog prezentizmus-elméletére, Hans Ulrich Gumbrecht szimultaneitás-fogalmára, Eva Horn ökológiai katasztrófa-ábrázolásokról szóló könyvére, Fredric Jameson munkáira és Vivian Sobchacknek a sci-fik mitologizálódásával kapcsolatos elképzeléseire támaszkodva amellett érvel, hogy a kortárs popkultúra domináns folyamatai már nem alternatív jövőket gondolnak el, hanem a jelen újrarendezésére és a múlt esztétikai újrahasznosítására épülnek, ami a történetiség és a társadalmi képzelőerő válságának fontos kulturális tünete. A szöveg következtetése szerint a jelenkor absztrakt és bénító világvége-állapotának feszültségét oldani kívánó hollywoodi elbeszélésekben a kollektív cselekvés lehetőségei egyre ritkábbak és szűkebbek, azokat felváltják a stagnálás, a beletörődés és a nosztalgia alakzatai, miközben a retrokultúra, a franchise-logika és a multiverzumok térnyerése ugyanazt a globális tendenciát, az idő tériesülését és az oksági gondolkodás fellazulását tükrözik.