Vállalati készletgazdálkodás megbízhatósági készletmodellek felhasználásával
Absztrakt
A vállalatok készletgazdálkodásának korszerűsítése hazánkban a 70-es évek óta súlyponti kérdés. A nagyvállalatok jelentős része fokozatosan áttért a raktári forgalom és a készletek számítógépes nyilvántartására, amely azonban nehezen alkalmazható a gazdálkodással kapcsolatos döntések előkészítésére. Felmerült az igény, hogy a nyilvántartási rendszereket hatékonyabbá tegyék operációkutatási és statisztikai modellek felhasználásával. Továbbfejlesszék számítógépes döntéselőkészítő rendszerré, amely javaslatot ad a készletnormákra, a feladandó rendelésre és előrejelzi ennek várható következményét a készletalakulásban, elősegíti a vállalati célkitűzések megvalósítását a készletgazdálkodásban. Az irodalomban közölt modellek, valamint a tőkés országokban készült készletgazdálkodási programcsomagok felhasználásában tapasztalt kedvezőtlen kísérletek (elemzését lásd pl. PRÉKOPA-KELLE [27] tanulmányában) hatására folytatódtak a kutatások a hazai körülményekhez jobban igazodó készletmodellek rendszerének kialakításában.
A cikk első részében vázoljuk a hazai készletgazdálkodás néhány sajátosságát és az ezekre épülő megbízhatóaági készletmodelleket. Ezek célja, hogy megadják azt a minimális készletszintet, mely előírt megbízhatósággal lehetővé teszi a folyamatos ellátást a beszállítás, esetleg és kereslet véletlen jellegét is figyelembe véve.
Röviden összefoglaljuk a korábbi megbízhatósági készletmodelleket, majd ezek néhány újabb változatát ismertetjük, melyeket gyakorlati feladatok megoldásához dolgoztunk ki. A modellekkel kapcsolatos matematikai kérdéseket nem részletezzük, utalunk a cikkhez csatolt bőséges irodalomjegyzékre. A modellekre épülő készletelemzési, döntéselőkészítési és értékelési lehetőségeket emeljük ki, majd a hazai alkalmazásaikat tekintjük át, melyek a népgazdasági szintű készletnorma ajánlásoktól a vállalatok alapanyag-, tartalékalkatrész-, gyártásközi- és késztermék-készletszintjének meghatározásáig igen széles kört ölelnek fel.
Az utolsó részben vázlatosan ismertetjük azt az új készletgazdálkodási döntéselőkészítő programrendszert, melyet a Dunai Vasmű megbízásából készítettünk az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének Operációkutatási Osztályán. Az alkalmazott sokféle modell és a programrendszer moduláris felépítése sokrétű felhasználási lehetőséget nyújt a kereslet előrejelzése, a készletnorma számítása, a rendelési javaslat és a készletprognózis területén, mint azt az alkalmazási tapasztalatok mutatják. A programozásban végzett együttműködésért Gömböcz Lajos és Sebő András kollégámnak ezúton is köszönetet mondok.
