Nyelvi ideológiák és a romani nyelv (használatának) terei egy baranyai falu oláh cigány közösségében
Abstract
A tanulmányban egy kvalitatív, empirikus kutatás részeredményeit mutatom be a bicsérdi oláh cigány közösség nyelvi ideológiái és nyelv(használati) tereinek vonatkozásában, a kritikai szociolingvisztika felől interpretálva a kérdőívek, félig strukturált interjúk és résztvevő megfigyelések során kapott adatokat. A közösség nyelvi ideológiái közül a saját nyelvváltozatukat érintő nyelvi uzualizmus és deficitizmus a mindenkori hatalom cigányokat érintő politikai döntéseivel hozható összefüggésbe. A más, a csoport által negatív megítélés alá eső roma csoportok nyelvére vonatkoztatva pedig a nyelvi fonocizmus figyelhető meg, ami a leszármazási csoportok között is fellelhető rang ideológiájával kapcsolható össze. A nyelvhasználat vonatkozásában arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelv kizárólagossága, illetve a romanival közösen történő használata az elgondolt és az érzékelt térben a nyelvcsere előrehaladott állapotára utal. A megélt tér, közelebbről nézve az egykori cigánytelepi életre való visszaemlékezés kapcsán azonban megjelent a romani nyelv prominenciája.
