A lehetetlen elviselhetetlen könnyűsége

„Münchhauseniádák” 17. századi szóbeliségünkben

Absztrakt

A Szennay Kastélynak Könyve olyan kuriózus kéziratos levéltári forrás, amely több mint 300 nyúlfarknyi bejegyzést tartalmaz. E bejegyzések körülbelül kétharmada 1683 és 1696, a maradék egyharmad pedig 1777 és 1794 között keletkezett. A kéziratot különböző kezek írták, és műfajilag is meglehetősen heterogén: biztosan találhatók benne például tréfás mondások (dicta jocosa), hazugságtörténetek, paradoxografikus történetek, sőt még „münchhauseniádák” is. A szenzáció az, hogy az utóbbiak többsége majd’ egy évszázaddal korábban került a „kastélykönyvbe”, mint hogy nyugat-európai változataik a báró alakjához kapcsolódtak volna, azaz a mi szóbeliségünkben is ott cirkuláltak azok a szövegek, amelyek a münchhauseniádák irodalmi hagyományát megteremtették. Nálunk azonban ezek (a történetek) még csak mozaikosan sem álltak össze, a mi irodalmunk ugyanis még a 18. század végén is nehezen viseli a képtelen történeteket.