A reklám helye

A védegyleti agitáció és Garay János Iparvédegyleti dala

Absztrakt

Garay János 1845 tavaszán megjelent Iparvédegyleti dala nem tartozik a magyar költészet történetének fontos darabjai közé. Az 1844 végén a hazai ipar támogatására létrehozott Védegylet propagálásának céljával született költemény még a kortársak figyelmét sem keltette fel, hiszen nem látszott többnek, mint költészeti újrafogalmazásának a korabeli közönség által jól ismert, az országos mozgalom mellett agitáló politikai beszédekben, hírlapi vitairatokban és szépirodalmi művekben is számtalanszor elismételt érveknek, retorikai frázisoknak. Mindennek ellenére az Iparvédegyleti dal a hazáról és nemzetről való „hagyományos” költői beszéd megújítására tett kísérletként is szemlélhető. A dolgozat legfontosabb állítása, hogy Garay az általa propagált mozgalom deklarált céljával összhangban, ám a kor hazafias költészetében szokatlan módon, a kereskedelmi reklámok eszközeit felhasználva igyekezett meggyőzni közönségét a honi ipar termékeinek vásárlásáról. Versében jóval inkább a fogyasztói önérdekre, semmint a hazafiúi/ honleányi kötelességtudatra apellálva, a hazát az érzéki vágyak, az egyéni élvezet tárgyaként mutatta be. Az Iparvédegyleti dal ugyan esztétikai értékét tekintve távolról sem nevezhető jól sikerült műnek, irodalomtörténeti szempontból azonban mégsem egészen érdektelen; szemléletes példája annak a kihívásnak, amellyel a haza, nemzet és hazafiság fogalmainak egykorú átértelmezése szembesítette, és tradicionális szótárának átalakítására, retorikai arzenáljának kibővítésére késztette a képviseleti lírát.