Mikszáth körül a mező

Ideológiai csatározások Mikszáth körül a felépülő irodalmi mezőben

Absztrakt

Irodalomszociológiai tanulmányom Pierre Bourdieu irodalmimező-elméletét alkalmazta a 20. század fordulója magyar irodalmi mezőjének felvázolásához. Míg Pierre Bourdieu Gustave Flaubert alakja és az onnan nyíló perspektíva köré vázolja az ellentétektől sújtott, autonómiára törekvő irodalmi mikrokozmoszt, és ebben a feladatban az Érzelmek iskolája szövegét tekinti modellértékűnek, jelen dolgozat megállapította, hogy Magyarországon a Flaubert-regénynek nincs megfelelője. A magyar irodalmi mező 19. század végi, 20. század eleji kialakulásának történetét nyomozva tanulmányom a konzervatív (akadémiai) és a szecessziós (modernista) viták kereszttüzében álló Mikszáth Kálmán alakját használta origónak. A tanulmány korábban közölt része a konzervatív (akadémiai) kritika Mikszáth történelmi kisregényeivel kapcsolatban tett kifogásait elemezte, ezzel pedig felvázolta az 1900 előtti akadémiai kritika esztétikai és (irodalmi nemzetépítésben érdekelt) ideológiai kiindulópontjait. Irodalomszociológiai tanulmányom jelen, második része szintén ideológiai csatározásokat vázol, ám a nézeteltérés most már legalább hárompólusú. A vitapozíciók megértéséhez tanulmányom Pierre Bourdieu kötetéből kiemeli a párizsi irodalmi mező létrejöttének narratíváját, annak grafikus ábrázolására tesz kísérletet, majd alakulástörténetének magyarországi megfelelőjét dolgozza ki. Eközben számot vet a francia és magyar irodalmi mező alapvető különbségeivel; nevezetesen a magyar irodalmi mező aktorainak eredendő politikai érdeklődésével, az 1848 és 1867 közötti cezúra jelentőségével, és azzal, hogy a cezúrából levont tapasztalatnak (az irodalom nemzetmegtartó küldetésének és önismeretet erősítő jellegének) egyre csökkenő jelentőséget tulajdonítanak az egymást követő generációk.
A generációk közti szakadékot még jobban mélyíti, hogy a rendelkezésre álló karrierpozíciók folyamatosan szűkülnek. Számot vetettem emellett az irodalmi viták egyik kulcsfogalmával, a magyar lélek fogalmával, a kánon akarásával, konzervatív oldalon a  nemzeti önismeret helyett a nemzeti jellegvédelem előtérbe kerülésével, és az ebből táplálkozó elkerülhetetlen konfliktusokkal is hagyományőrzők és modernisták között. Néhány Mikszáth-előszó elemzésével kimutattam, hogy Mikszáth a hagyományos és modernista szövegek konfliktusában éppúgy tudatosan egymás mellé helyez és érvényben hagy egymásnak ellentmondó koncepciókat, miként azt korábbi történelmi kisregényeiben (operettjeiben) is tette. A dolgozat végezetül az akadémiai és a modernista véleményvezéreket, Beöthy Zsoltot és Ignotust egyaránt moralizáló tendenciával bíró ellenfelekként mutatta be, akik  ideológiai csatájukban az egyedül helyes kánonért csapnak össze. Tanulmányom fő következtetése, hogy a magyar irodalmi mezőben a független pozíció biztosítéka az abszolút kánon tagadása, a moralizáló szériákba való be nem épülés, az ideológiai  konstrukciók kerülése, amely Mikszáth Kálmán választott stratégiája. Erre habitusa és multiperspektivikus, relativizáló szemléletmódja egyaránt készteti.
Jelen tanulmány végpontja a fenti tényezők figyelembevételével elkészíthető modell a magyar irodalmi mező 1908 körüli állapotáról.