Az érzelmi hatás elemzése mint a kora újkori magyar költészet olvasási stratégiája

(Zrínyi Miklós Elégiája kapcsán)

Absztrakt

E dolgozat célja, hogy a kora újkori magyar költészet egy lehetséges, de eddig kevéssé kiaknázott, az irodalomtörténeti elemzésekben csak csekély mértékben megjelenő értelmezési módjára irányítsa a figyelmet: egy olyan olvasásmódra, amely a szövege ket az érzelmi hatás és az érzelmek megjelenítésének szemszögéből vizsgálja.
A kora újkori költészet esetében az érzelmi hatás kérdésének vizsgálata különösen indokoltnak tűnik, hiszen az irodalomtörténeti hagyomány e korszak költészetet többnyire az 1800 körül kialakult modern konvenciókkal szembeállítva jellemzi, s így annak alkalomhoz kötöttségét, és retorikai megalkotottságát nevezi meg legfőbb ismertetőjegyeiként. A retorikai kommunikáció hatásmechanizmusa, az érzelmek szándékolt, célzott s így jól kalkulálható felkeltése mellett oly fajta érzelmi hatásmóddal is számolni kell, amelyben a befogadó nem a kalkulált hatás által kijelölt szerep puszta betöltőjeként tételeződik. Ennek igazolására a dolgozat részletesebben elemzi Zrínyi Miklós Elégia címen ismert versét, mely halottsirató, ugyanakkor lényeges pontokon eltér az epicédium poétikában rögzített szabályaitól. Az Elégia példája ebben a megközelítésben arra vethet fényt, hogy a szubjektivitás megjelenése, a konvencionális poétikai sémától való eltérés milyen hatással lehet a befogadói viszonyulásra és az érzelmi hatásra.