A dandy és a házinő: a divat mint író(nő)i önkép megjelenése az 1850-es és 1860-as évek néhány szövegében
DOI:
https://doi.org/10.15170/VERSO.3.2020.1.51-74Absztrakt
Christine Bayles Kortsch Dress Culture in Late Victorian Women’s Fiction című könyvében azt a jelenséget járja körül, amelyet az irodalom, az írás és az anyagi kultúra, az öltözködés közötti kapcsolat jelentett a 19. század angolszász nőíróinak munkásságában. A tanulmányban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az 1850-es évek végén fellelhető-e mindez a magyarországi női írók alkotásaiban, és ha igen, milyen formában. Vachott Sándorné, Bajza Lenke és társaik szövegeiben az öltözködésből és az ahhoz kapcsolódó tevékenységekből nemcsak a szereplők jellemére, egymás közötti viszonyaira, anyagi és társadalmi helyzetére következtethetünk, de az egyes ruhadarabok leírása adott esetben plasztikusabbá is teszik a szövegeket. Szendrey Júlia A Pesti Napló 61., 62. és 65. száma című elbeszélésében éppen a téma elhallgatása mutatja meg, hogy az írás az elbeszélő lényének elválaszthatatlan része. Bulyovszky Lilla Egypár atlaszczipő című novellája, és a novelláskötet elején található bevezető pedig kiváló példája az írás, az írónői önkép és a divat összefonódásának.