Ahol ég és föld összeér – Rítus és vizualitás az 5. századi Ravennában

Absztrakt

Ravenna két 5. századi keresztelőkápolnájának mozaikjain Jézus Krisztus mellett egy antik minta szerint ábrázolt folyóistenség
alakja jelenik meg. Kézenfekvő lehet ezeket az ábrázolásokat szinkretizmusnak, azaz valláskeveredésnek tulajdonítani, mindez azonban sokkal rétegzettebb. Dolgozatom célja, hogy a ravennai mozaikok példáin keresztül bemutassam: a pogányság és kereszténység közti átmenetet nem egy éles paradigmatikus törésként kell elgondolni, sokkal inkább egy állandó feszültségként, Didi-Huberman szavaival, „egy folyó és saját örvényei [azaz a kereszténység és a pogányság] között kibontakozó drámaként”. Tanulmányomban az előbb említett ábrázolások lehetséges értelmezéseit mutatom be a
bizánci művészet természetábrázolásának sajátosságai, a baptisztériumban zajlott keresztelési rítusok, Ravenna kulturális hagyományai és egyházatyák szövegeinek segítségével. Végül amellett érvelek, hogy az ábrázolásoknak elsősorban rituális funkciójuk volt, és a folyóisten alakja a megkeresztelendők tömegét jelképezte.