„A ketrec a világ esszenciája" – Az állatok felszabadítása Franz Kafka Jelentés az Akadémiának című novellájának színpadi adaptációi alapján

Abstract

Dolgozatomban Franz Kafk a Jelentés az akadémiának című, 1917- es novelláját és feldolgozásait állítom középpontba, elsősorban az ember-állat viszonyra fókuszálva. A majomból emberré váló Rőtpéter szinte mágikus, mindeközben egészen darwini metamorfózisa számos színpadi feldolgozás alapjául szolgált, így kifejezetten releváns lehet a különböző Kafk a-interpretációk összevetése. Különösen fontos és hagyományteremtő ezek között Willi Schmidt darabja, amely elsősorban formabontó megfi lmesítése miatt foglal el kiemelt helyet ezen feldolgozások között. A késő 20., illetve a 21.
században, habár a Schmidt-féle keretek felbomlanak, a színdarabok központi kérdése többnyire ugyanaz marad: Mihez kezdhetünk a bennünk élő állattal? Hogyan próbáljuk meg életünk során a polgári normarendszernek megfelelve alakítani önreprezentációnkat? Hol húzódik az emberi és állati ösztönök és viselkedésminták között lévő határvonal? Ember és állat kapcsolata ennek nyomán egészen át- és újraértékelődhet; jó példa erre Oliver Frljic 2019-ben bemutatott feldolgozása, amely az állatok rendszerszintű kizsákmányolását vizsgálja, illetve bírálja annak fajista alapjait. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: valóban az állatok felszabadítása adja meg a választ az említett kafk ai dilemmákra? A felsorolt darabok mellett további feldolgozások párhuzamos elemzésével szeretném ezt a kérdést körüljárni.