Cesare Beccaria az utilitarizmus és a társadalmi szerződés metszéspontjában

Absztrakt

Cesare Beccaria 1764-ben kiadott, A bűnökről és a büntetésekről című értekezésének legfőbb törekvése a korabeli büntetőjogi rendszer megreformálásában állt. Beccaria jogfilozófiai műve a szerződéselméleti hagyományra támaszkodik, mindazonáltal elméletében az ideális igazságszolgáltatás legfőbb célja a közhasznosság előmozdítása. Az értekézést egy erőteljes konzekvencialista logika működteti, amely többek között a büntetések céljának meghatározásában is tetten érhető. A büntetések alapvető funkciója az elrettentés, a potenciális bűnök megelőzése. Művének haszonelvű elköteleződései végett Beccaria mély hatást gyakorolt Jeremy Bentham jogfilozófiai nézeteire, aminek köszönhetően a filozófiatörténet –
a kontraktualista szempontokat számos alkalommal figyelmen kívül hagyva – jellemzően utilitaristaként vagy protoutilitaristaként tartja számon. Dolgozatomban a műben szereplő, egymással össszeegyeztethetetlennek látszó kontraktualista és utilitarista elemek vizsgálatára vállalkozom. Amellett érvelek, hogy noha Cesare Beccaria joggal tekinthető az utilitarizmus előfutárának, elméletében – a klasszikus utilitarizmustól eltérően – a büntetőjogi gyakorlatok hasznossági kritériumai nem kizárólagosak, s így számos esetben az igazságosság a hasznosság fölé rendelődik.